Hétvégén, a nagy nyüzsgésből úton hazafelé, a kocsi rádióján fogtunk egy keresztény adót, ahol néhány vallomás hangzott el arról, hogyan változott meg azoknak az élete, akik találkoztak Jézussal. Hárman beszéltek, és mindegyikük azt mondta el, hogy azelőtt bűnözők voltak, és üres volt az életük. Mióta a Megváltóval élnek, azóta tisztán, örömmel és szabadon élnek - a börtön falai között is.

Egyikük dalokat, Istent dicsőítő dalokat is szerzett, amiből énekeltek néhányat. Az egyikből két sor megmaradt: akinek Krisztusa van, annak örökélete van. Akinek Krisztusa van, annak barátja Isten Fia.

Megdöbbentő, szívszorító vallomások voltak ezek. S arra gondoltam, milyen relatív a szabadság. Hányan élnek abban a hiszemben, hogy szabadok, pedig rabságban vannak. Hiszen, ha jól belegondolunk, a börtön nem kívül van, hanem belül. Mint ahogy a szabadság sem kint van, henem bent.

Jézus szavai jutottak eszembe: azért jöttem, "hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek..." És: "akit a Fiú megszabadít, az valósággal szabad." Nos, ez történt ezekkel az emberekkel is. És mindazokkal, akik lehet hogy látszólag szabadok, de igazából foglyok. Milyen jó, hogy tényleg létezik a szabadság, az igazi, a valóságos szabadság!

Tulajdonképpen erről szól a KARÁCSONY.

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!!!