A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, melynek elemei a feltámadás, az újjászületés.

A húsvét héber neve a pészah. A szó kikerülést, elkerülést jelent, utalva arra, hogy a halál angyala elkerülte a zsidók, bárány vérével megjelölt házait. Innen származik a ritkábban használt angol név, a passover is. A kifejezés az ünnep magyar nevében nem található meg.”

Az ószövetségi Pészah ünnep középpontjában egyértelműen a bárány és annak vére állt. Akiknek nem volt bárányuk, nem szabadulhattak meg a pusztulástól. A megszabadult nép számára pedig a kovásztalan kenyerek fogyasztásának és a ház kovásztól való megtisztításának parancsa jelentette a végleges megmenekülést.

Az Újszövetség szerint a zsidó ünnepek az újszövetségi emberek számára előképek. Ennek értelmében a Biblia szerint Jézus volt a húsvéti bárány, aki megáldoztatott, akinek vére által az ember megszabadul a halál rabszolgasága és törvénye alól – és ez valósággá lesz annak az életében, aki hittel elfogadja.

A vallásos ünnep során azonban számos olyan jelképpel és szokással találkozunk, melyek eredetét hiába keresnénk a Bibliában. Annak, hogy a keresztény húsvét időpontja kezdettől fogva egybeesett a nagy pogány tavaszünnepekkel, az lehet az oka, hogy mivel Európa népeinek többsége csak államhatalmi kényszer hatására és nem meggyőződésből vette fel a kereszténységet, ezért az emberek igyekeztek minél többet továbbvinni addigi pogány szokásaikból, mágikus és babonás rítusaikból.
A katolicizmus terjesztése érdekében a római egyház kész volt beépíteni az egyházi gyakorlatba pogány eredetű szokásokat is.

Nézzünk néhány példát: Ostra (Őstra-Ostara) germán tavaszistennő az újjászületés, a termékenység istennője, ünnepe egybeesett a keresztény húsvéttal. Tavaszi virágokkal körülvéve, tojással a kezében, nyulak és repkedő madarak között ábrázolják. Ostrának a legenda szerint volt egy különleges madara, amely színes tojásokat tojt. Egy napon az istennő a madarat a gyerekek szórakoztatására nyúllá változtatta. Azóta tojnak a nyulak színes tojásokat. A nyúl, mint húsvéti szimbólum Németországból terjedt el.

A húsvéti locsolkodás szintén pogány szokásra, és hiedelemre épül: a tavasz kezdetén a vizeknek varázslatos erőt tulajdonított. Ezért kellett ilyenkor a férfiaknak locsolkodni, hogy e víznek a lányokra és asszonyokra hintésével egészséget és termékenységet biztosítsanak számukra. A meglocsoltaktól a férfiak hasonló céllal, festett tojást kaptak.

A pogány vallásokban jellegzetes termékenységszimbólumként szereplő tojás mágikus hatását a ráfestett különböző jelek és színek fokozták. Például a pirosra festett tojásnak bajelhárító hatást tulajdonítottak.

A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a Feltámadás ünnepe, Krisztus megfeszítése és dicsőséges feltámadása nehezen fér össze a fentebb említett babonaságokkal, locsolkodással és tojás-ajándékozással. A kettőnek nincs közös nevezője! Természetesen senkit sem szeretnénk minderről lebeszélni. De érdemes elgondolkozni: amikor megemlékezünk Isten egyszülött Fiának kínhaláláról, és örvendezünk, mint újjászületett hívők, hogy értünk ilyen kibeszélhetetlenül nagy áldozatot hozott, hogy vérével kivásárolva a sátán hatalmából, átvitt az Ő országába, megnyitva előttünk a Menny kapuját – egyúttal meghajlunk, és követjük-e a világ babonás szokásait?

A kérdést válaszolja meg mindenki maga.
Ebben segítség: (Róm. 12,2) És ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá,ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a világkorszakhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének] megújulása által [hanem gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek; megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző].