Németországból érkezett a kínai Jün testvér, vagyis nevét magyarra lefordítva, a mennyei vagy másként hit-ember, aki ezekben a napokban hazánkban prédikál. A gyülekezeteket végig járva hirdeti, hogy Jézus Krisztus feltámadott Úr! Az élete bizonyság erre: Kínában börtönbüntetés várt - és vár még ma is - a keresztény prédikátorokra, s ő korán elkezdte a szolgálatot. A fiával volt éppen előrehaladott terhes a felesége – az asszonyt később szintén letartóztatták a hite miatt – amikor Jün testvér először fogságba került. A gyermek világra jövetele csoda volt, mert a rendőrség már az abortusz idejét is meghatározta, de a bébi egy nappal a kitűzött időpont előtt egy nappal megszületett. A szülők előtte az Úrnak ajánlották az életét. Ma a 23 éves fiatalember, aki szintén beszélt röviden, Németországban szolgál mint ifjúsági pásztor.

Kínában egy keresztény szolgálót nem a teológiai felkészültsége „méri”, hanem hogy hány évet volt börtönben. Amikor először akarták letartóztatni, a rokonai neve után érdeklődtek a rendőrök, hogy a rokonait is elfoghassák. Ő azt válaszolta: apám a kimeríthetetlen áldás, anyám a hit, remény szeretet, az öcsém Jézus szeretete, a bátyám pedig Jézus visszajövetele. Majd tovább faggatták, hogy hol lakik? Mire ő: az evangélium faluban. Ekkor a rendőrök bolondnak gondolták, de később azonosították a papírjai alapján.

Jün testvér először négy évet, majd még több részletben sok évet töltött fogságban a hite miatt, súlyos kínzásoknak kitéve. Ezekről, s az életéről „A mennyei ember” c. könyvben lehet részletesen olvasni. Fogságának utolsó idejében már a szíve is gyenge volt – de nyilvánvalóan meggyógyította őt az Úr, olyan erővel és kenettel prédikált.

Ami megragadott, az az erő, dinamizmus, és sziklaszilárd meggyőződés Krisztusról, amely végül kihozta őt a börtönből. Az a beszéd hozta őt ki, és tartotta meg a mai napig, amit Jézustól hallott, amikor egy alkalommal több testvérrel együtt letartóztatták, s ők elkezdtek hangosan kiabálni: "Jézus, elfogtak a rendőrök!" Az Úr pedig csöndesen azt mondta: „tudok róla. Tudok rólad – és minden helyzetben veled vagyok. Bármi történjen, bárhol is légy.”

Azóta járja a világot, és tesz tanúságot a hitéről. Bár amikor utoljára börtönben volt Kínában, elmondása szerint elfogta a kételkedés és reménytelenség. Mindkét lába eltörve, a lelke is összezúzva - ott feküdt a padlón egy éjszaka, amikor szólt hozzá az Úr: kelj fel és menj! Ő erre csak azt válaszolta: de Uram, be van zárva az ajtó! Az Úr azonban megismételte: kelj fel, és menj! Ő nehezen felállt, és szabályosan kisétált a börtönből. A lábai csodálatos módon megerősödtek, és meggyógyultak, ami csak később jutott el a tudatáig. A kapuk mind megnyíltak előtte, és ő, Péter apostolhoz hasonlóan, csak átsétált rajtuk. Kint várta egy taxi, s azzal egy testvér közösségbe hajtott, ahol már előre el volt számára készítve egy szoba. Ahogy erről beszélt, hangján még mindig érezhető volt az események feletti döbbenet.

A súlyos fizikai bántalmazást és kínzást sok szolgáló nem bírta és feladták hitüket. De ő meghozta a súlyos döntést: bármilyen nehéz is, kész Jézus Krisztusért az életét is feláldozni, mártír halált halni, ha kell, de nem akart visszafordulni, megfutamodni. Szavait tűz járta át, ahogy hirdette: Maocetung meghalt – de Krisztus feltámadt, és él! Az Ő országa és hatalma minden hatalom fölött áll! S Ő kész csodát tenni, ha kell, a súlyos börtönajtókat is kinyitni az övéiért, ugyanúgy, ahogy azt közel 2000 évvel ezelőtt is megtette.
(orb-a)